A mai nap csodás ajándékkal lepett meg: Életem első országúti kerékpárjával. Kiskorom óta falom a kilométereket, gagyibbnál gagyibb biciklikkel. Mivel sok pénzt sosem tudtam költeni bringás cuccokra, nem is rendelkeztem semmilyen, különösebben értékes dologgal.
Utolsó bringám egy hervises ócskavas volt, apámtól "örököltem", sok évvel ezelőtt újította három Szent Istvánért. Gondoltam, nem kell a kutyának sem, így azt is egy vékony sodronnyal zártam, amit még kisgyerek koromban kaptam "dísznek".
Na igen ám, de egy országútit már nem lehet csak úgy otthagyni a Deák téren, ám — vasárnap este — nem vettem semmilyen extra zárat gondolván, hogy majd figyelek. A Gödör környékén volt dolgom, amely után megszomjaztam és felkerestem a környék egyetlen — általam ismert — nyitva tartó boltját, ami előtt semmilyen normális zárásra alkalmas helyet nem találtam. És ekkor ért a nagy meglepetés. Néhány külföldi turista, akik szemlélték, ahogy szerencsétlenkedem, oda szóltak nekem, hogyha nem maradok sokáig, ne aggódjak semmit, menjek be a boltba, majd ők vigyáznak rá. Kicsit furcsán ért a felajánlásuk, de más lehetőség nem volt, úgyhogy megköszöntem szépen, és igyekeztem a lehető leghamarabb végezni.
Alig egy pillanattal később rám került a sor, fizetek és... Ott a bringa a bolt előtt, körülötte a turisták beszélgetnek, és mintha semmi sem lenne ennél természetesebb vigyázzák a paripám.Nekem egy pozitív élménnyel és egy segítséggel több, köszönöm Kanada!