Néhány napot megint túrázással töltöttem el. A kerékpárral megtett össz-táv 78 mérföld azaz megint 125 km lett. Ezen felül önerőből megmásztam a Helvellynt, Anglia harmadik legmagasabb hegyét.
Otthonról indultam Waterloon át Eustonba, ahonnan a Glasgowba tartó Virgin Pendolino röpített engem és gépemet Lancasterig. Ez a járat bringa kímélő, mert egyszerű falhoz döntős és hevederes a rögzítési mód. Más gyorsvonatokon sajnos első kerék gyilkos lehet a rögzítés.
Egy vicinálisra szálltam át és azzal érkeztem meg Windermerebe, a tóvidék egyik kapujába. Onnan a tó Északi végét megkerülve kerekeztem a táboromba, a Low Wray kempingbe. Még aznap meglátogattam a közeli Wray Castle-t, ami egy szerényebb történelmi jelentőségű gótizáló épület.
Másnap indultam Wythburnbe a Thirlmere partján, ahol lovamat megkötöttem, és fölkapaszkodtam a Helvellyn tetejére. A kapaszkodás két órán keresztül tartott, köves, sziklás talajon. Se függőpálya, se mozgólépcső.
A panoráma a hegytetőn azonban kárpótol minden erőfeszítésért. Volt is ám süvítő hideg szél! Úgy hogy egy fél óra nézgelődés elég volt, és elindultam lefelé. Ami nem könnyebb, sőt, fájdalmasabb mint a fölfelé mászás. Ugyanis az ember bakancsában a meredek lefelé haladáskor előre csúszik a lába, és az kínosan meggyötri a lábujjak hegyét. Ezért lefelé is csaknem két órát tartott az út.
Aztán kora este vissza érkeztem bringával megint a táborba. Harmadnap elbicikliztem Hawkshead felé és a tó kompjához, amivel átkeltem Bownessbe. Ott fagyiztam, sütkéreztem, majd lementem a tópartra megmártózni.
Úsztam is egy kicsit, de kettőnél többször nem mentem már be, mert gummi kalucsni nélkül fájdalmasak a tófenék éles kövei. Aztán megint vissza a kempingbe, megkerülve a tavat.
A rákövetkező napon kényelmes tötymörgéssel szedtem sátorfámat, és fölmálházva indultam vissza a windermerei vonatállomásra. Oxenholmeig mentem, ahol megnéztem biciklivel a falut. Van neki egy főutcája. Annak a végétől visszajöttem, és eltelt azzal is három perc.
De mégse lehet puruttya kis falu, ha megáll ott a Pendolino! Milyen szerencse is, mert azzal tudtam vissza jönni gyorsan. A távolság 260 mérföld, ami 420 km. Eustonból aztán haza, már sötétedéskor, lámpák fölkapcsolva.
http://www.lakedistrict.gov.uk/
http://www.nationaltrust.org.uk/holidays/camping/camping-in-the-lake-dis...
Gyönyörű helyeken jársz!
Gyönyörű helyeken jársz! Irigylem tőled :P Jó kerekezést továbbra is :)
Köszönöm. De
Köszönöm. De képzeletünkben a fű a távolabbi tájakon mindig zöldebb. Én is szeretnék mindig messzi tájakon biciklizni. Aztán se nem könnyű se nem gyors oda jutnom bringával. Autóval könnyebb. (Hű, mit mondtam... Az igazat! :D)
Mások is bicikliznek azokon
Mások is bicikliznek azokon a helyeken amerre jársz? Angoloknál ez megy ugyanúgy mint amit pl. Ausztriában látni a folyóvizek mellett, a sok nyugger meg kisgyerekes bringatúrást? Vagy azok a sportoló típusúak vannak akik országútijukat autón viszik, aztán csak napi csillagtúrákat tesznek a kényelmes szállásról, amilyeneket a cseheknél láttam sokat?
:-((-------))-:
Elég sokan bicikliznek
Elég sokan bicikliznek azokon a túrázó helyeken. Köszönés és integetés is divatos a szembe jövő bicajosok között. Az engem leelőzők is ezt teszik. :-)))
Találkoztam egy öregebb, pocakos bringással is, aki egy régebbi Dawes túra bringáján jött le Skóciából azon a délelőttön. Őneki is oldal táskái voltak, de több fokozatú láncváltója. Gyilkos tekerésnek nevezte az útját. Vonattal ment tovább lefelé valahova.
Rengeteg verseny bringás tépett lefelé velem szemben a hosszú lejtőkön. Áramvonalas sisak, szemüveg és szerkó, no meg a tipikus kemény gumi zaj annál a sebességnél, jelezte biztos rutinjukat.
Természetesen, rengeteg a bicajokkal fölpakolt autó is. Ezek a nyaralók, túrázók ésszerűen osztják meg idejüket mindenre. Oda jutásra és helyi csillag túrákra is jut elég idő. Sőt, hajózásra is, csónakozásra, mert vizi járműveiket is húzhatják.
Én ezt nem ítélem el, de egyet értek abban, hogy a nemesebb és a szó szorosabb értelmében vett biciklis túra az kizárólag biciklivel megtett túra.
Az ilyen nekem nem könnyű, mert bár bicikliztem egész életemben, mégse szoktam hozzá rendszeresen ifjú koromtól túrákhoz. És be is látom, hogy ez a nehéz és lassú vasbringám nem igazán eszményi a célra. Majd egyszer... Addig is vagy autózás, vagy vonat és bicikli, és csak a rövidebb túrák tisztán bicajjal.
"TEK CARE LAMBS ON'T ROAD" -
"TEK CARE LAMBS ON'T ROAD" - 4 lábú birkák is járnak az úton, vagy csak 2 kerekűek? ;-)
Az eső miért nem esett?
:-((-------))-:
Négy lábú birkák minden
Négy lábú birkák minden mennyiségben. Az úton is, főleg a pőre hegyekben ahol se fal se kerítés nem különíti el a legelőket.
Sőt városokban is, például a szintén tóvidéki Conistonban, ahol rendszeres a nyáj terelés át a város utcáin. Arra az öt percre az teljes, jármű forgalmat megállító dugó. Bégetéssel. Aztán a birkák elhaladnak és az élet megy tovább.
Az esőnek nem kell ott se mindig esnie. A gyönyörű széles és magas ég változatos a felhőkkel. Napokig tarthat a száraz idő, forró napsütéssel. De ha esik is, a záporokkal együtt is tündöklő a Nyár. :-)
Hozzá adnám, hogy hegyről
Hozzá adnám, hogy hegyről lefelé jövet nagyon hasznosak a hegymászó botok. A térdeket képesek megkímélni legfőképpen. Nekem is vannak, de ez alkalommal otthon felejtettem őket. Majd máskor megint, egy más hegyen...
Semmi bokor/fa a hegyeken
Semmi bokor/fa a hegyeken amikről vágni lehetne? Vagy inkább a törvényfetisizmus tiltja a husángvágást ha azt tiltja a törvény?
:-((-------))-:
Lenne, bár nem ezeken a
Lenne, bár nem ezeken a tipikusan kopár hegyhátakon vagy hegytetőkön. Nekem akkor kezdett hiányozni a bot, amikor nagy térd-zökkenésekkel lépkedtem lefele, és akkor még messzi volt a fás rész ott alant.
Tavaly vittünk mászó botokat, amikor egy kis unokahúgom mászkált főleg velük szórakozásból csupán, ugyanezen a hegyen. De azért nem mentünk föl azzal a négy évessel a hegy tetejéig. Mégis, nem ritkán kisgyerekek is teljesítik a tettet. :-)