Önmagamhoz hűen ezen a napon sem kapkodtam el az indulást. 11 órakor rajtoltam otthonról. Semmi baj, legalább nem fullad unalomba a vége. Szegény embert az ág is húzza, Soroksárig négyszer álltam meg. Egyszer a nyerget állítottam kényelmesebb pozícióba, háromszor a rakoncátlankodó váltó szakította meg a haladást. El tudtam hagyni a fővárost és vonzáskörzetét anélkül, hogy erőszakos BMW-s próbált volna meg a személyes szférámba tolakodni. Cserébe kaptam 2 hasonló viselkedésű suzukist és egy buszvezetőt. Nem volt ez olyan jó buli, főleg a 18 méteres…
Kísérletezni támadt kedvem. Dabason elkezdtem pótolni a szénhidrátot (almás-fahéjas joghurt) mégis mélyponton voltam Tatárszentgyörgy után. Mikor erre jártam, Ladánybene és Méntelek között mindig jött szembe legalább 1 outis. Ezen a túrán sem változott a menetrend.
Kecskemét belvárosában készítettem pár képet. Észre sem vettem, hogy a Mátyás téren lencsevégre került 1 rendőrautó. Halasi úton kb. féltucat rendőr szállt ki egy mikrobuszból igazoltatni. Érthető okokból igyekeztem eltűnni a látóterükből.
16:39-kor elhagytam Kecskemétet. Bele kellett húzni rendesen. Az utolsó vonat indulásának ideje könyörtelenül közelgett. Jakabszállásról az 54sz. főúton távoztam Soltvadkert irányába. Településen belül még egy szeparált infrát észleltem menetirány szerint baloldalon kitáblázás nélkül. Pontosabban vége előtt volt 2 tábla, de olyan rövid szakaszra felhajtani nincs értelme.
Kint a nyílt pályán 54 sz. főút nyomvályús, széle nyomvályún kívül megmarva. Gépkocsivezetők hajtottak, mint a mérgezett egér. Kifejezetten kellemetlen volt ez a szakasz, durva oldalszéllel fűszerezve. Helyenként csak 18-20-t tudtam tartani. Végül elértem a bugaci elágazást. Mielőtt búcsút intettem az 54-nek, exponáltam néhányat.
Változó minőségű, rázós, hibás aszfalt vezet Bugacra, melynek jobb oldala jó mélyen van a többi részéhez képest. Sok tanya van a környéken. Akadnak köztük igen romosak is. Szép számmal akadt eladó. Bugaci elágazásnál felhajtottam a kerékpárútra. Eleje sima, jó minőségű, de nem valami széles. Pár km után jönnek a csodálatos ingyenes vesekő kezelő hibák. Keresztbe repedve teljes szélességben, helyenként 1-2 hólyag az aszfalton. Némelyik ki is fakadt, bár ez inkább Móricgát-Jászszentlászló között jellemzőbb. Móricgát felé az út ki van táblázva rendesen.
Faluban bent egy helyen véget ér a bringaút. Ki kell menni az útra. Pont ezen a részen jobb szélen régi macskakő van, megéri visszatérni a bal oldalon hamarosan újra kezdődő kerékpárútra. Továbbhaladva sci-fi forgatáson éreztem magam. Irigységtől sárgulhatnak az ottósok. Pocsék állapotú, keskeny, egy-másfél sávnyi közút mellett konszolidált, jól rakható bringaút fut. A korlátozott időkeret miatt szinte minden képet nyeregből lőttem. Lett bemozdult is köztük. A stabilizátor sem mindenható.
Móricgát táblát másodszor megpillantva elmosolyodtam. Hamar elszállt a jókedv. Rosszul álltam idővel, de a falu végén jobb kanyar volt, ami újra oldalszéllel és lassabb haladással áldott meg. Ez hiányzott a legkevésbé. Végül eljött a megváltó bal kanyar. Jó rázós felületű. Aggódtam, nehogy az U-lakaton csattanjon csuklópánton lógó kompakt masinám.
Bejött a mázli faktor. Baromi hosszú egyenes következett. Tolt a szél végig rendesen. Hoppá, ránéztem a műszerre, 37-tel rongyoltam. De a pulzusom elszállt, vissza kellett venni. 31 volt a legrosszabb utazóm, 32-35 között tudtam hajtani. A végelszámolásnál ez nagyon jól jött.
Jászszentlászlón kerítéshez közel fut a továbbra is keskeny kerékpárút. Ahol megszűnt, kivágódtam az útra. A szokásos stikli itt is megvan. Újra kezdődik baloldalon bringagyalogként.
18:46-kor értem a Május 1. úthoz. Kistelektől kb. 25 km-re voltam és 20:11-kor indult az utolsó vonat. El kellett érni. Egyenesen mentem tovább Csengele felé. Igen rázós út vitt a falu végéig. Következő szakasz felújítva uniós pénzből. Lehetett rajta rendesen haladni.
Csongrád megye határán sok magas fa van. Nagyon tetszett, azóta is visszavágyom oda.
Elértem Templomhalom tanyát. Nincs kitáblázva, de emlékszem a puskára, Csengele felé balra kellett fordulni. Egész túra folyamán itt találkoztam az egyetlen problémás ebbel. Kiszaladt, mintha üldözőbe akart volna venni. Mire megálltam és leszálltam, visszavonulót fújt. A portáról is hamar megkapta a hátraarc parancsot.
Csengele határában képet készítettem a megrongálódott tájékoztató tábláról. Észrevettem, hogy végig rossz végén álltam a gyíknak. Basszuskulcs és violin, 1024*768 felbontáson felejtettem a gépet, kicsi lett az összes kép! Az éremnek midig 2 oldala van, mondta sokszor faterom. Így jártam, legalább megúsztam az átméretezéssel szöszölést. Falu közigazgatási határán belépve első kereszteződésnél jobbra fordulva Balástyára visz az út. Kistelekre is el lehet jutni. Kb. 1 km-en járt a forráskúti felújító brigád. Sima felületű, haladós szakasz. A többi tűrhető, főleg a felező mellett, bár akadnak helyek, ahol áttértem a szembejövő sávba. Gyér forgalomnak köszönhetően az úthibák többségét ki tudtam kerülni.
Alkonyult, felvettem a láthatósági mellényt, bekapcsoltam a világítást. Pár km-rel odébb szembejövő miatt lehúzódtam jobb oldalra. Megcsillant az ajtón a fényvisszaverő réteg. Ford Focus volt fakabátban.
M5 felüljáró előtti kereszteződést megpillantva nosztalgiáztam. 2 hete jobbról érkeztem ugyanide Kiskunmajsa-Kömpöc irányból. Idővel nem volt gond, utolsó 4 km-re 22 perc maradt. Nem kapkodtam, 7 perccel vonat indulása előtt érkeztem. Előző Kisteleken véget ért túrán láttam egy Scania kamiont a vasútállomás előtt. Aznap este is ott parkolt. Bal eleje sérült volt. Találgattam, vajon mi verte telibe a fényszórót, autó vagy motor.
Egy héttel később a Vértesben túráztam Pontaggyal. Beszéltünk füstbe ment tervemről. Mivel a szegedi CM délután 3 vagy 4 órakor kezdődik, letettem a helybeli kollégák által többször említett adósság törlesztéséről (ők többször tekertek a pesti CM-re, míg Szmogfalva bringásai egyszer sem a szegedire). Választott útvonalam ez lett volna:
http://www.gmap-pedometer.com/?r=5391462
Végig matekoltam magamban az egészet. Legszerencsésebb esetben, erős északnyugati, északi szélben legalább 12 óra menetidő. 11 óra nyeregben, plusz 3*20 perc szénhidrát pótlás. Délután hármas szegedi rajthoz ez éjjel egykor indulást feltételez. Általában 1-fél2 között térek nyugovóra. Éjfél előtt csak akkor tudok elaludni, ha előtte rendesen kiütöttem magam. Leginkább pénteken, ha volt a héten legalább 1 hajnali háromig tartó hosszú műszak. Sak-matt. Ez nem fog menni. Azóta nem nagyon jártam déli, délkeleti irányban.
Új célpontot kerestem magamnak. Ránéztem a térképre. Győrre esett választásom. Egyszer utaztam rajta keresztül busszal még gimis koromban. 2011-ben két túrám vitt arra. Először Bp.-Győr majd Bp.-Hegyeshalom. Ekkor megismertem Némber One tiltott gyümölcsét. Idejét éreztem felfedezni, mit nyújt az EuroVelo 6, mint hivatalos alternatíva. Azt is csak Komáromtól. Bp.-Dorog-Almásfüzitő-Komárom-Gönyű-Győrszentiván-Győr útvonal csak 2 km-rel hosszabb, mint a legrövidebb Bp.-Győr verzió Google Maps szerint. Cserébe alig van benne szint. Ezért az EuroVelo 6-ot csak Komáromtól néztem meg. Amit láttam, kihozta belőlem az igazi tűzokádót (a Sárkány évében születtem). Elkezdtem gúnynevet keresni az EV6-nak. Hamar meg is lett. EV, mint evil, azaz gonosz. Azóta csak GonoszHatosnak hívom.
A 2012-es szezonban utolsó délvidéki túrám fényképei itt érhetők el:
https://plus.google.com/photos/115142196554422587589/albums/591879091209...