2012 tavasza meglehetősen Kiskunszicília centrikusra sikerült. Április 1-n sem sikerült a nagy tervekhez passzoló megfelelően korai rajtot összehozni. Így a bugaci bringaút bejárása helyett újra Kiskunfélegyházán vártam este a pesti vonatot. Előző hétvégi túrákat az eső lehetősége miatt a Menekülő Óriás nyerte. A kellemes napos időre tekintettel ezt a kört Monsieur Montecuccolira osztottam.
Meglátogattam a szeparált infrát Dabas-Sáriban. Addig jó, míg aszfaltos. Ahol átvált díszkövesre, ráz. Villámgyorsan búcsút intettem neki, visszahajtottam az útra. Sáriban újabb aszfaltos szakaszt találtam, mely átnyúlik Felső-Dabasra. Alapjában véve nem tetszik. Tipikus nem megfelelő infra nem megfelelő helyen. Balesetveszélyes, keskeny, jobb oldalon alacsony korlát. Kis figyelmetlenség esetén nagyot lehet perecelni akár ki az útra. Gyón és Tatárszentgyörgy között többször megálltam fényképezni. Tatárszentgyörgyöt elhagyva mélypont következett. Nem tudtam a korábbi dinamikát tartani, csökkent az utazósebességem. Rendszeresen lelassultam a 68. km környékén, akárhányszor jártam erre. Talán bátor dolog volt reggeli nélküli rajtot követően a 72. km-re (Ladánybene központja) tenni az első étkezést.
Pár kilométerrel később minden bajom volt az elhasznált kalóriák pótlása ellenére. Fejem fájt, fáradtnak éreztem magam. Méntelek előtti vasúti átjárót megörökítve alig akartam elindulni. Azon tépelődtem, kármentő üzemmódra váltva vonatozzak-e haza a hírös városból…
Kecskeméten kikerültem a Belvárost. Máriahegy tanyát átszeltem a Szélső közön. Lencsevégre kaptam egyet a csodálatos fekvőrendőreiből. Ladánybenei és Nyíri utca közötti részen háromra emlékszem. Mindegyiken traumatikus élmény átkelni. Elcsorogtam a Kecskeméti Arborétum mellett a III. Béla király körútig. Jobbra fordultam a körútra. Haladás közben hosszú pillantást vetettem az intézmény kapujára. Kedvem lett volna bemenni, de másképp döntöttem. Az egyértelmű volt, hogy az eredeti Bugac-Jászszentlászló-Kiskunmajsa tervet aznap F, azaz felejtős kategóriába kellett helyeznem. Viszont Kiskunfélegyháza a fényképezésből adódó lassabb tempóval is fogható maradt.
Figyelmen kívül hagyva a körút mellett futó bringagyászt, illegal ride módban elhúztam a körforgalomig. Balra hajtottam ki a Vízmű utcára. Közvetlenül mellette sok helyen keresztbe repedt, rázós, keskeny bringaút fut. Gyakoroltam némi önkéntes mazochizmust. Szerencsére nem kellett végig rázatni magam az 541-ig. Amit könnyű volt megtalálni, mert mindenütt egyenesen kell menni. Utolsó lámpánál helyi bringás beáll mellém. Egyszerre rajtoltunk. Hülye szöszi közvetlenül a hátam mögött dudált, kilométerek múlva is csengett bal fülem. 15, talán 20 métert kellett volna kibírnia, míg elkanyarodtam jobbra…
Hogy a jobbik oldalát nézzem a dolgoknak, még világos volt, lehetett bőszen exponálni. Akcióba lendültem. Lőttem képeket az 54-sel párhuzamos útról, kisvasút bezárt állomásairól (Helvécia, Jakabszállás), tanyákról, a nevezetes 13-as kilométerkő környezetéről, sivatagi jellegű földcsíkról, melyről a sínekre is ráhordta a szél a finomszemcsés homokot.
16. km után kicsivel megpillantottam Jakabszállás közigazgatási határát. Meóztam a járdán vezetett maratoni hosszúságú bringagyászt. Keskeny rázós, mi egyéb lehetne? Pár száz méter után vége. Megcsodáltam az akkor még ép ablakokat a kisvasút állomásának öreg épületen. Állt a közelben egy keskeny nyomközű tehervagon. Szinte sugárzott belőle a kihaltság érzése.
Gazdagabb lettem pár nappali képpel a templomról.
Jakabszállást elhagyva sziesztázó kutyával hozott össze a nagy rendező. jól jártam, nem kellett sprintelni. Hamarosan szembesültem vele, milyen kis hely Fülöpjakab. 3 rövid egyenes + 2 kanyar (1 jobb és 1 bal). Sima, korábbiakhoz képest széles aszfaltcsík, meglepően jó minőségű szeparált infra fut az út mellett. Jobbra kanyarodtam Kiskunfélegyháza felé. Mindkét sáv menetirány szerinti jobb oldala sötétebb aszfalttal borítva, mint a közepe. Hibák a jobb oldalon tenyésznek. Ezt nem sikerült megörökíteni, mert belebújt az ördög az objektívbe és elkezdtem a fóliasátrakat exponálni.
Jött a jobbos Bugac felé, majd kedvenc bal kanyarom Félegyháza előtt. Elnézést kérek, sajnos nem bírtam lejönni az előző témáról. Lassan süllyedő nap fényében megszemléltem az út minőségét. Változó, sötétben valahogy mindkétszer sikerült elkerülni a problémás helyek jó részét. Jobbra dűlők nyílnak, vicces nevekkel: Ring hegyi, Szabó hegyi.
Rövidítettem, dobtam 1 balost a Beálló ABC-nél. A kereszteződés előtt jobb oldalt rengeteg postaláda sorakozik. Érdemes lesz rá figyelni, ha legközelebb erre járok és nem akarok a majsai út felé kerülni. Az M5 felüljáró után kb. 1 km-re jobbra fordultam. A közeli körforgalomból egyenesen hajtottam ki. Hamar elértem a város határát jelző táblát. Nem volt nehéz megtalálni a vasútállomást. Eljöttem egyenesen az Izsáki út végéig, befordultam jobbra a Kossuth Lajos utcára. 100 méter megtétele után megálltam a vasútállomás épülete előtt. Maradt időm bőven jegyet váltani. Több mint 100 fotó volt a memória kártyán. Nem is sikerült olyan rosszul ez a nap, mint menet közben gondoltam pár alkalommal.
Képek itt:
https://plus.google.com/photos/115142196554422587589/albums/591862880903...