1 + 5. :)

2 + 3.
Ismerem a 3. pontos p'n'd szabályt, de a nonkonformista sznob punkok azt is megengedhetik maguknak, hogy ne alkalmazzák. :)

Igen pont ezért nem döntheted te azt el, hogy mi tartozik bele a művészetbe. Csak azt döntheted el, hogy neked szubjektíven tetszik-e az adott dolog. Már írtam, hogy attól lesz valami művészet az én szememben (nem tudom, mit írnak a tankönyvek, de nem is érdekel :)), hogy nem öncélú és nem hazug. Én ezt a szubjektív megérzéseim alapján szoktam eldönteni. Vagyis, ha az alkotó, vagy/és a mű az én szememben őszintének tűnik, akkor azt feltételezem, hogy maga az alkotás folyamata boldogsággal töltötte el az alkotót. Ez már félig nyert ügy. De ahhoz, hogy ez művészetté váljon, kell, hogy legyen legalább egy idióta, akinek őszintén tetszik az adott dolog. Tehát, ha nekem is örömöt és boldogságot okoz, akkor válik az én szememben művészetté. De akkor is elfogadom azt, hogy művészet, ha csak neked tetszik, de nekem rohadtul nem. :)

Tehát szerinted csak az lehet művészet, amit más nem tud utánozni, reprodukálni? :D
De ha a versekkel a provokáció volt a cél, és volt a rajongók között egy valaki, akinek tetszett, és értette az üzenetet akkor igen, lehet rá azt mondani, hogy művészet. És most tekintsünk el attól az idiotizmustól, hogy ilyen módon akarod bebizonyítani, hogy valami nem művészet. :D

És igen, ez is. :) Basszus pont tegnap még azon gondolkodtam, hogy beírom PBA megjegyzéséhez, hogy ezért művészet például az itteni párbeszéd is. :D Ha magánlevelezés lenne, nem lenne az, kivéve, ha nyomdába küldenénk, valaki elolvasná, és tetszene neki. :) Bár talán még akkor sem, hiszen az eredeti célja nem az lett volna, hogy közönség elé kerüljön.

Aztán, ahogyan tegnap jöttek elő az emlékek a sulis előadásról, eszembe jutott, hogy tényleg milyen nagyszerű is volt, meg, hogy talán az is művészet volt. Aztán rájöttem, hogy de egy idióta vagyok, akkor esett le, hogy miért is tetszik nekem annyira, hiszen én adtam az alap ötletet hozzá! :DDD A tanáromnak muszáj volt megrendezni valamit, az osztályait pedig tendereztette, melyiknek van a legjobb ötlete, hogy aztán majd azzal az osztállyal adja elő. Én meg azt akartam, hogy mi nyerjünk, utána már nem adtam hozzá sokat, csak elbújtam a fal mögé. :D Meg a végén előjöttem. :D

4. A kortárs művészet meghatározást félreértelmezik sokszor. Ha jól emlékszem a boszorkánysuliban tanultakra, akkor a kortárs, az nem egyenlő a kortárssal. :D Vagyis a modernizmus utáni poszt-modern utáni meghatározás (talán a poszt-poszt modern helyett :)). Különböző irányzatok tartoznak bele, mint land art, op-art, pop-art, graffiti, minimalizmus, performance, body art, happening, art povera, legtöbb persze már a poszt-modernben is létezett szerintem.

Tehát nem azért kortárs, mert mai, hanem csak így hívják. Például egy 100 év múlva élő és alkotó festő majd, aki nem akar a hátatista irányzat (amikor az ábrázolásmód megfordul, és mindent háttal a közönség felé ábrázolnak, a fényképeken is mindenki háttal áll majd :D) szerint festeni, akkor fest egy valamilyen kortárs képet, és az olyan lesz, mint a rajzoló ember a Vörösmarty téren, aki tavaly októberben egy impresszionista képet rajzolt a csikkléről.

De persze, az is lehet, hogy a kortárs, a művészeti korszakok fejlődésének a végét jelenti, és innen már nincs tovább. Mi pedig tök szerencsések vagyunk, hogy a végére érhettünk, és megismertük. :)

Továbbá ajánlom figyelmedbe a következő blogbejegyzést. Ez is már tuti művészet, mert nekem nagyon tetszik. :)

http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20120120/elmulas