Úgy tűnik, ha van is kerékpáros érdekvédelem Magyarországon, az nem tudja betölteni a szerepét: azaz valódi kerékpárosbarát intézkedésekre rávenni a döntéshozókat. Persze a feladat nem egyszerű, hiszen a kerékpárút építése a legtöbb helyen, de még sok bringás fejében is a leghasznosabb befektetésnek látszik. Ráadásul tiltakozás esetén a civil kontroll szerepe is könnyen kerül nem szakmai, hanem baráti alapon újraosztásra.
Képes lehet-e az egyén meggátolni negatív folyamatokat, ha közben a tagdíjjal támogatott szakmai szervezetektől sem kap pozitív megerősítést?

Kerékpárút neked épült

Orosháza városa ismét nagyot alkot. Adj teret magad mellett néven parkolót bővít és kerékpárutat épít egy lakótelep közepén. A kerékpárosok eltűnésével párhuzamosan, az úttest mellől lekerül a korábbi 20-as tábla. A kialakítás leginkább egy rossz ízű tréfának felel meg, mégis euró és forint milliók állnak rendelkezésre hogy a tervekből valóság váljon. Nem tiltakozik senki, egy blogbejegyzés rövid Index főoldal után eltűnik a süllyesztőben.

A budapesti Thököly úton kerékpársáv készül, majd egyszer a legproblémásabb kereszteződésben bringatilos tábla veti meg gyökerét. A bringások szabálytalanul a járdán vagy szabálytalanul az úton közlekednek tovább. Néhány blogbejegyzés felveti a problémát, változást nem okoz.

A szegedi Boldogasszony sugárúton a villamospálya felújítása zajlik. Eredménye a bringások a járdára, kollégiumok, iskolák ajtajába vezetve. A helyi bringások tiltakoznak, terveket, javaslatokat készítenek, ígéreteket kapnak, majd a kerékpárút szinte változtatás nélkül megépül.

A példák a végtelenségig sorolhatók.

Kik is képviselik a kerékpárosokat

Az orosházi kerékpárosokat az OKÉ (Orosházi Kerékpárosok Érdekvédelmi Egyesülete) képviseli, a blogjuk alapján ha látták is a kerékpárút terveit, az különösebben nem mozgatta meg őket.
A KMSZ-KETOSZ: a Kerékpárosbarát települések fotósorozatai elég bizonyítékul szolgálnak, hogy hiába hiszik, nem a kerékpárutak hosszától lesz valami kerékpárosbarát. Ez a video is remek példa. Még problémafelvetésnek is gyenge, megoldást pedig nem is keres.
Az MK: bár szakmailag és szemléletben talán a leghaladóbb elveket képviselő szervezet, még sincs meg benne az átütő erő. A területi szervezetek elgondolás jó, de ezek szigetszerűek a fővárosra és a nagyobb városokra szorítkoznak. Vidéken nincs hivatásos alkalmazott, a területi tagok saját szabadidejükben járnak, a gyakran lehetetlen időpontra meghirdetett önkormányzati megbeszélésekre. Minimum regionális irodák kellenének két-három megyénként, ahol a fizetett alkalmazott segítené, koordinálná a munkát, figyelné az önkormányzati terveket.
Sőt kellenének az apróbb sikerek, mert egyébként sokan kiábrándulnak a szervezetből még többen, pedig nem is fognak elgondolkodni azon miért érdemes hozzá csatlakozni. A Thököly úti tábla ellen szólhat az egyén, de sokkal hatékonyabb, ha ezt egy civil szervezet teszi, aki ráadásul ismeri is a hivatali utat. A kerékpárosok szempontjából annak a táblának az eltüntetése sokkal fontosabb, mint CCCM-mel bizonyítani, hogy szekrény is szállítható kerékpáron.
A CM: ami nem egy hivatalos szervezet, így ha vannak is hibái számon nem lehet rajta kérni. Ha nem is tekernek minden nap annyian, mint egy CM-en, napról napra többen választják a kerékpározást. CM nélkül nem lenne semmi még ez a bejegyzés sem tudott volna megszületni. A CM nemcsak a kerékpározás szeretetére veszi rá az embereket, hanem egy olyan felületet is biztosít ahol lehetőség van az együtt gondolkodásra.

Gondolkodjunk tehát együtt mit kell egyénileg vagy szervezett formában tennünk a jövőben, hogy jól működjön a kerékpáros érdekvédelem és a kerékpárút kilométerek helyett valódi kerékpárosbarát települések jöjjenek létre.

Vagy már csak az oszlopra mászás segít?