Pár alkalommal fölmerült a biciklis témájú vagy humoros angol nyelvű irodalom. Például Jerome K. Jerome, H.G. Wells vagy Douglas Adams könyveit említették meg alkalmakkor társaink. E könyvek egymástól való kölcsönzéséről is szó esett.

Arra gondoltam, hogy lehetséges egy kis számú, csupán talán egy polcnyi könyvtárat megalapozni a legnépszerűbb kötetekből, egyszerű papír kötésben. Csak egy pár tucat címet kellene összeállítani közkívánatra.

Szívesen beszerezném saját költségen ezt a doboznyi angol nyelvű könyvet, és eljuttatnám arra vállalkozó bizalmasokhoz. Ők, mint könyvtárosok, gondoskodnának kikölcsönzésükről bármely azt igénylő, számukra személyesen ismert becsületes társunknak.  tovább »

Az elmúlt, megnyújtott hétvégén Észak Norfolkba látogattam. Vonattal mentem oda, de biciklivel jártam, és e túrán lehajtottam összesen 172 kilométert.

Sheringham és Burnham Deepdale között tekertem az országúton. Amin a kultúrált autósok nem dudáltak engem le, és ahonnan idétlen szabály alkotók nem tiltottak el kuszán dűledező, rozsdás, meggörbült, kifordult, ronda bringatilos tábláikkal.

A deepdale-i táboromból többször is elbicikliztem Holkhamba, ami nagy és gyönyörű természetvédelmi terület, gazdag növény és állatvilággal. A sósvizi lápok és dűnék világa ez, a különös és csodálatos Északi Tengeri part mentén.  tovább »

Vannak helyek a világon, ahol veszélyes kocsmárosnak, fogadósnak lenni. A becsületes egyénhez aki kocsmáros vagy fogadós, látogatók érkezhetnek.

"Ez nagyon veszélyes, kocsmát meg fogadót üzemeltetni", mondják a tulajnak. "Banditák jöhetnek, betörhetik az ablakaidat, tűzbombát dobhatnak be. Védelemre van szükséged. Fizess nekünk egy rendszeres díjat, és mi megvédünk. És most kínálj meg minket egy tiszteletbeli ebéddel és itallal is."

Az a kocsmáros vagy fogadós aki fizet és ellátja ezeket a védelmezőket, biztonságban űzheti vendéglátó iparát. Igaz, hogy jövedelmében súlyosan megcsapoltan.  tovább »

Megint letekertem durván száz kilométert a napokban. Az álmos Dorset partjait jártam. Közben kicsit megfázva hevertem egy huszonnégy órát a szél-szaggatta, eső-verte sátramban, ahol az újságom utolsó betűit is kiolvastam unalmamban.

Túrám a pályaudvarhoz való tekeréssel kezdődött, ahonnan három órás volt a vonat út Weymouthig. Ez a város a Jura-part kapuja. A térségben sok az őskövület, és valószínűleg lehet dinoszaurusz csontokat találni, ha van az embernek türelme és szerencséje.

Én filmen láttam, hogy megkövült dinoszaurusz kaki is található. Ilyenből én autósoknak esztergálnék szívesen sebváltó foganytút, ami jelképezné e lények összenőttségét és kapcsolatát az évmilliókon keresztül.  tovább »

Amint nyereg kényelmesítési ügyben kutattam mostanában, átnéztem egy csomó nyergen. Brooks, Selle, Lepper oldalakon láttam viszont az én nyergeimet a több kívánatos másikak mellett.

Viszont ez az oldal régebbi ismerősöm, és ahányszor ide tévedek, annyiszor elszórakoztat engem ezeknek az öreg és megviselt, egyénies nyergeknek a látványa.

Mintha mindnek életmúltja és személyisége lenne. S rájuk is foghatnánk a cinikus emberi ítélkezésünket: negyven év után csakis te tehetsz arról, hogy hogy néz ki az arcod. :D

De mégis, ezek a szeretetre méltó lények, e nyergek, mik seggekkel összekötve öregedtek így meg, azoktól a seggektől lettek olyanok amilyenek.  tovább »

Néhány napot megint túrázással töltöttem el. A kerékpárral megtett össz-táv 78 mérföld azaz megint 125 km lett. Ezen felül önerőből megmásztam a Helvellynt, Anglia harmadik legmagasabb hegyét.

Otthonról indultam Waterloon át Eustonba, ahonnan a Glasgowba tartó Virgin Pendolino röpített engem és gépemet Lancasterig. Ez a járat bringa kímélő, mert egyszerű falhoz döntős és hevederes a rögzítési mód. Más gyorsvonatokon sajnos első kerék gyilkos lehet a rögzítés.  tovább »

Megesett az Ortlieb táskáim kiértékelése. Erre a választásomra több segítőtől kaptam tippet és bátorítást e korábbi blogban:

http://criticalmass.hu/forum/20080602/milyen-turataskat-msx-sport-arsenal

Új táskáimba gyömöszöltem hát sátramat, matracomat, hálózsákomat, gázfőzőmet, és elindultam a Temze folyó vidékére.

Nyugat Londonból, jobban mondva Közép-Nyugat Londonból, hogy affektálva ne azonosítsuk azt a Balkánnal, bicikliztem Henley felé. Teherrel.

Ugyanis oldal zsákjaim hátul jelentős teher voltak, enyhe alul-kormányzást eredményezve. Az oldal széllökések olykor érdekes megingást okoztak, és szinte éreztem a jármű vázának pillanatnyi rugalmas alakváltozásait.  tovább »

A nagy területű kelenföldi pályaudvar egy hosszú szakaszon választja ketté a környező városrészeket.

A külső Bartók Béla út és Etele tér valamint a Budaörsi út és Gazdagrét csak nagy kerülő utakkal vannak összekötve. Ez nem nagyon számít az autósoknak, akik öt-tíz perc alatt átjuthatnak e két elszigetelt terület egyikéből a másikba.

Azonban a biciklisek és gyalogosok sajnos szívnak. Tudomásom szerint, közép táján ennek az átjárhatatlan síntérnek, egy gyalogos aluljáró vezet át az Etele térről a másik oldalra. Ez talán alkalmas kerékpár áttolására is.  tovább »

Tegnap délután mentem a 200E busszal. Ez a Teljes-Kiőrlésű-Tönköly-Búza-Liszt-Ferencz-Sziklás-Röghegységi-Nemzetközi-Légikikötő felé közlekedik. (Nem én kezdtem bőszavúsítani a Ferihegyet! :D)

Vecsés D kapunál vagy hol, ahol az út kezd fölkanyarodni egy nagy ívben balra egy felüljáróra, és ahonnan már látni lehet a repteret, egy férfi szállt föl a buszra a nagy túrakerékpárjával. Nőtársa is készült föltolni az övét.

A buszvezető kiszólt nekik a fülkéből, hogy nem szabad kerékpárral fölszállni. De ez az ember nem beszélt magyarul, és nem szállt le, hanem valamit hajtogatott a buszsofőrnek.  tovább »

Volt néhány szabad napom a Bastille nap előtt, és el kellett csapnom valahogy az időt. Hogy fogyjon. Úgy hogy kigondoltam egy bicikli túrát a Csatorna túloldalára.

Felnyitottam a nagyatlaszt, ami engem mindig elvarázsol. (Gilran, olvasod ezt?) Franciaország. Méricskélem, föntről lefelé, úgy harminc centi. Hisz nagy atlasz. De mégiscsak, az nem látszik soknak, az a harminc centi.

Nosza akkor nem nagy dolog Calaisből a Pireneusokig letekernem. Ott megszakítanám a túrát, hogy edzzek kicsit a magaslati légkörben a második szakaszhoz, ami kényelmes végig csorgás lenne az Azúr parton.

Áááá...! Ti ezt bevettétek? Mondtam, hogy engem az atlasz elvarázsol! :D  tovább »